Örkény István: Csupa közhely



Két test, egy lélek

Nem tudok nélküled élni

Ha távol vagy, veled időznek gondolataim

Pedig ki hitte volna

Mi rejtőzik az idő méhében

Nem lehet azt kiszámítani

Mert csak a vak szerencse műve

Rég volt, talán igaz se volt

Hogy egymást kézen fogva

Egymásnak vállat vetve

Nekivágtunk a meredeknek

Szembenézve az élet viharaival



Pedig csak most jön a neheze

Mert nincs pardon

A természet törvényei ellen

Télen mindent belep a hó

Tavasszal kirügyeznek a fák

Ősszel elhullatják lombjukat a fák

És akkor nincs tovább



Múlik az idő

Rövid az élet

Minden perc drága



Egyszer értünk is eljön a halál

Ahonnan még nem tért meg utazó

És nincs ellene orvosság a kertben



De ha majd becsapja utánunk az ajtót

Akkor sem áll meg a világ

Jönnek majd utánunk mások

Ahány csö.pp van a tengerben, annyi

Élik a maguk életét



Még csak rajtunk is át nem fut a hideg

Földbe nem gyökerezik a lábuk

S tanácstalanul néznek vissza ránk

Mintha elvesztettek volna valamit.

--
I am a child of light, living in your mind.
...and member of [link] and [link]

O, nagyon szepen koszonom ezt a verset ide. Most eppen ilyesmire gondolok. De remelem mar nem sokaig...

--
Feed me from the heart of your denial. (Warrel Dane)

Óvakodni kell a közhelyektől, de sokszor megállják a helyüket

--
I am a child of light, living in your mind.
...and member of [link] and [link]

A hangulata (foleg az Orkenynek) nem Zoranos 1 kicsit?

--
| |\/| /\ [+ | |\| €

Mivel ki nem allhatom Zorant, nekem eszembe sem jutott... meg foleg azert nem, mert olyan hangulatban voltam. Megertem, hogy nem tetszik, de neha a klisek igazak (azert klisek, nem?). A sajat versemet pedig halalosan komolyan gondoltam, es szerintem FAR FROM BEING Zoran!!!!!

--
Feed me from the heart of your denial. (Warrel Dane)

Ez abszolut igy van!!!

--
Feed me from the heart of your denial. (Warrel Dane)

De az Orkeny tenyleg Zoranos...

--
Feed me from the heart of your denial. (Warrel Dane)